– Segítsek valamit, anya?
Serena egy szempillantás alatt Delia mellett terem. Igazi anya-lánya pillantás, tele szeretettel és odaadással. Felsejlik egy emlék. Anya és én.
– Alexander! – Anya hangja kellemesen csilingel. – Gyere! Segíts nekem! – Felém nyújtja a kezét, de megrázom a fejem. Elmosolyodik, majd elém guggol. – Mi a baj, édesem? – Hátrasimítja a hajamat.
– Lányos dolog főzni.
– Ezt ki mondta neked?
– Apa. A konyhában nincs helye férfinak. Az a nő dolga.
Anya kedélyesen felnevet. Széles mosolya van, szép fogai, de a szeme a legcsodálatosabb. Zöld. Mint a fűszál, mely szinte ragyog a napfényben. Újra rám néz, és továbbra is mosolyog.
– Először is, te még nem vagy férfi. Hidd el, a világ nagy dolgai megvárnak, Alexander. Ma még az én kisfiam vagy! – Végigsimít az arcomon. – M
