Hangos zene ébreszt. Felülök az ágyon, és megdörzsölöm a szemem. Olyan, mintha egy telt házas rockkoncerten lennék. Tegnap nem igazán volt beszédes kedvében Alexander, amit meg tudok érteni a múltkori kis incidens után. Azt hittem, hogy nem is fog szóba állni velem, ha visszautazom. Azt hittem, páros lábbal kirúg, mivel kissé belegázoltam az önérzetébe. Ahogy arra sem számítottam, hogy képes lesz egész éjjel magamra hagyni. Vártam, hogy nekem esik, hogy valamilyen módon kiéli rajtam a vágyát, a dühét, a csalódottságát, vagy bármit. De nem így történt. Talán azt hiszi, Jackson számít nekem? Számított nekem. Igen. Hozzá akartam menni. De el kellett hagynom, hogy Alexandernek adhassam magam. Először fájt, mert azt hittem, ő az igazi. De tévedés lett volna. Így őt elhagyni, a kényszerítés elle
