6.
Vodice–Zadar
Még hajnal volt, amikor a friss kávé illata kiűzte az álmot a szememből. Ági behozta mindkettőnkét, és visszabújt mellém az ágyba. A kabócák rákezdték, és olyan koncertet varázsoltak, hogyha akartam volna sem tudtam volna tovább aludni.
– Jó reggelt, drágám! – köszöntem, és csak néztem a lenge hálóingen átsejlő selymes bőrét. Még így ötven felett is fickós gondolataim támadtak.
– Jó reggelt! – mosolygott rám.
– A mai nap akkor tiszta?
– Bala! Nem vagyok már kislány. A fiúknak kiosztom a munkát, és lemegyek a kikötőbe dr. Zsidai hajójának elintézni a daruzást szombatra.
– Tökéletes. Megyek veled, mert én meg felugrok Zadarba a hatvannyolcas Princess-szel, mert délben jön a magángép Tomi titkárával, és az új asszonnyal a reptérre. Lehozom őket, az itteni marinába.
– I
