15.
Veszprém
Fogalmam sincs, hogy Kovács doki miket szúrt belém, de három nap alatt olyan erőre kaptam, hogy úgy éreztem, a hátamra tudnám venni a világot. Rengeteget ittam, és a szervezetem kellően feltöltődött. Szedtem a gyógyszereket és egyszerre, mintegy varázsütésre, elszállt a gyengeségem.
A negyedik nap reggelén a doki majdnem sokkot kapott, amikor az ágy mellett talált. Éppen akkor végeztem a harmincadik karhajlítással. A fekvőtámaszok előtt még ugyanennyi felülést is csináltam. Soha nem voltam egy szétgyúrt valaki, sokkal inkább szálkás, inas, vékony testalkatú ürge.
– Mi az istent művelsz? – kérdezte. Észre sem vettük, hogy átváltottunk tegeződésre.
– Edzek – válaszoltam.
– Nincsenek már fájdalmaid?
– De vannak, csak nem érdekel. Megőrülök a fekvéstől. Hónapok óta fekszem.
