17.
Veszprém, kórház
A mentőben tértem magamhoz. Vissza a stabil bázisra, a kórházba. Bódult voltam, hányingerem volt és rettenetesen szédültem. Eszeveszetten remegtem, annyira fáztam. Még hallottam a mentős hangját, egy mindent letompító ködös fátyolon keresztül, ahogy kiabál a sofőrnek, hogy húzzon bele, mert rohamom van. A kis Toyota mentőautó szirénázva haladt, annak ellenére, hogy alig egy kilométerre volt a börtön a kórháztól. Mire rendesen magamhoz tértem volna, már meg is érkeztünk, és ismét megmozdítottak. Ennek következtében újra elájultam, így nem láthattam, hogy kipakoltak a mentőből, és rohantak velem a műtőbe.
Nem sokat vacakolhattak, mert az időm erősen fogytán volt, az oldalamon lévő szúrt sebekből kishíján kivéreztem. A mentőben ugyan igyekeztek csillapítani a vérzést,
