RUBY
Leteszem az asztalra a félig teli limoncello-martinis poharat – most nincs más, ami ennél jobban hasonlítana a mézes-citromos vízhez –, és elcsípem az elhaladó pincért. Elveszem az egyik felkínált szalvétát, és kecsesen válogatok az előételek között a gombás meg mit tudom én milyen koktélszendvicseken ámuldozva. Az előétel neve nem számít annyira, mint az, hogy mennyire jó. Az ízlelőbimbóim táncolnak örömükben, akárcsak a gyomrom. Ha az eljegyzési parti ízelítőt ad abból, hogy milyen lesz a lagzi, akkor műanyag ételtartó dobozokat fogok becsempészni a retikülömben.
A legjobb barátnőm, Amalie – akit Amie-ként emlegetek, hiszen iskolás korom óta ismerem – egy eszméletlenül gazdag pasihoz megy feleségül, ami végső soron logikus, hiszen ő is hihetetlenül gazdag családból származik. Az e
