Matteo
Fogalmam sincs, hogy érek a ház elé. Lepattanok a motorról, alig várom, hogy a lakásba érjek.
Ruhástul állok be a jeges zuhany alá, az tuti.
Hazamegy.
Csak így simán.
Meg sem tudom fogalmazni, hogy mit éreztem, amikor kimondta. Ha nincs ott Bruno, talán még meg is rángatom, hátha észhez tér.
Jött, mint a forgószél, és távozik, mint a hurrikán.
Romokat hagy maga után, és pusztulást, mert az biztos, hogy jó darabig kell majd magamat keresnem. Persze benne volt ez az egész a levegőben, de nem akartam vele foglalkozni.
Nem tudott volna várni azzal a rohadt jelentéssel pár napot?
Csak párat, hogy levegőhöz jussunk!
Tegnap azért akartam egyedül lenni, mert tisztáznom kellett magamban sok mindent. Donatót elengedtem, fel fogom dolgozni a történteket.
A lépcsőfordulóban Mariannén
