Este van, úgy érzem, mindent elrendeztem, de nem találom a helyemet. Amikor eljöttem a kapitányságról, és otthagytam Isabellát, megfogadtam magamban, hogy lezárom. Lezárom, mert ő lezárta. Sosem voltam az az igazán nők után kajtató fajta, ha valami ment, akkor ment, ha meg valami megfeneklett, akkor elengedtem.
Talán öt percig is a motoron ülök, amíg végre lemászom róla. Gyengéden végigsimítom az ülést, szinte látom rajta őt, ahogy hátrahanyatlik a teste, és felnyög a kéjtől.
Krisztusom… Azt hittem, ott áll meg a szívem…
Életemben nem ajzott még fel úgy nő…
Nem az ismerős recepciós áll a pult mögött, de intek egyet, és határozottan megyek a lifthez, így azt hiheti, vendég vagyok.
Az emeleten megállok Isabella ajtaja előtt, és a homlokomat a hűvös laphoz nyomom. Ott van valahol a túlfe
