Phoenix
Hiába minden erőfeszítésem, nem bírom levenni róla a szemem.
Az agyamra megy.
Egy férfinak sem lehetne ilyen teste. Olyan hajlékony, hogy elszabadul a képzeletem.
És ami a legrosszabb? Mielőtt nekilát fára mászni, leveszi a pólóját.
Na igen.
Itt vagyok, két méterrel alatta, és nézem, ahogy erősen tetovált karjaiban megfeszülnek az izmok, ahogy felhúzza magát. S ha ez nem lenne elég, a formás hátizmai is kidomborodnak.
Alig kapok levegőt. Nemcsak azért, mert szinte biztos vagyok benne, hogy le fog esni, hanem azért is, mert úgy néz ki odafent, mintha egy nyavalyás istenség.
Elfordulok, nem nézem tovább.
Ám hiába próbálom elterelni figyelmemet, csak állok itt, és bámulom.
– Vigyázat odalent! – kiáltja, és nem egészen értem, mit mond, de végül egy kókuszdió csapódik a földbe
