Alaric
A tegnapi veszekedés óta feszült a hangulat. Kimentünk. A vihar határozottan lecsengőben van.
Úgy becsülöm, holnapra elvonul, ami azt jelenti, hogy a mai az utolsó teljes nap ebben a barlangban, mielőtt készülődni kezdünk.
Ma egész éjszaka hagyom égni a tüzet. Nincs értelme eloltani, ha holnap úgyis tudunk több fát gyűjteni.
Leülök a földre, és meggyújtom a gallyakat. Phoenix is letelepszik velem szemben.
– Nem kívánod néha, hogy bárcsak lenne itt pillecukor? – kérdi, ahogy helyet foglal.
– Sosem gondoltam volna, hogy az a pillecukor-sütögető típus vagy.
– Miért, milyen típusnak képzeltél?
Nehéz kérdés, és most, hogy tudom, egyedül nevelkedett egy internátusban, még nehezebb.
– Őszintén?
– Hát persze. Ezen a ponton, azok után, amiken keresztülmentünk együtt, hogy kérdezhet
