Phoenix
Mintha egy örökkévalóság telt volna el, amióta utoljára ezen a jachton voltam. Alig néhány hónap leforgása alatt óriási változások történtek, most mégis itt vagyok, újra itt, és cseppet sem zavar. Az igazat megvallva nem csak nem zavar. Végre újra boldog vagyok.
A mai nap mindenkinek nehéz volt ezen a hajón, de leginkább Alaricnek – hazugságban élt négy éven át. Most pedig sehol sem találom ezen a hatalmas hajón. Látni akarom, hogy jól van.
Bolyongok a fedélzeteken, majd rádöbbenek, hogy csak egy helyen nem kerestem – a kabinjában.
Vicces. Korábban két hetet töltöttem itt, de még mindig nem ismerem ki magam a hajón.
Megpillantom Cristiant. Észreveheti a zavaromat, mert a háta mögé mutat.
– Arra. Az utolsó ajtó. – Ahogy elindulok, érzem, hogy megmozdul a hajó.
Amikor legutóbb
