Phoenix
Olyan, mint egy lassított felvétel. Először látom, hogy Alaric az apámmal beszélget, aztán…
Hevesen dobog a szívem, és megfagy a vér az ereimben.
Lövések dördülnek. Valaki tüzel, majd látom, hogy apa félrelöki Alaricet az útból.
Megáll az idő.
A torkomon akad a lélegzet, amikor az apám, a férfi, aki felnevelt és teljes szívéből szeretett, a földre zuhan.
Gondolkodás nélkül kivágom a kocsi ajtaját, és odarohanok hozzájuk.
A kocsi az épület mellett parkol, így biztosan nem esik a fegyver hatósugarába, nem mintha érdekelne. Most rögtön el kell jutnom az apámhoz.
Ahogy futni kezdek, látom, hogy Alaric felém húzza apámat, ahol már nem találhatják el őket.
Megállok apa előtt, alig bírja nyitva tartani a szemét, mely üvegesen csillog a könnyektől.
– Ne! – suttogom, amikor megpil
