Autumn
Ó, a francba!
Az őrmester, akinek nem tűnt fel semmi, Donovan felé intett.
– Ő ott a fiú ügyvédje.
– Ööö… igen. Köszönöm.
Pár tétova lépés után megálltam, egek ura, ez a pasi még jóképűbb, mint ahogy az emlékeimben élt! Hű… egyszerűen… hű!
A szeme különös kékesszürke színben játszott, de most úgy csillogott, hogy szinte képtelen voltam elkapni a tekintetemet.
Megköszörültem a torkomat.
– Helló!
Donovan a kezét nyújtotta felém.
– Az arcodból ítélve, gondolom, te sem számítottál arra, hogy viszontlátsz.
Megráztam a fejem.
– Egyáltalán nem.
Donovan keze még a levegőben volt, mikor lepillantott rá.
– Tiszta a kezem. Nemrég mostam meg a mosdóban.
Ostobának éreztem magam, hogy kerülöm a testi érintést, úgyhogy kezemet a kezébe helyeztem. Most is úgy éreztem, hogy kipattant
