Izmir nem vesztegette az időt. Belépett a Rastatt főterén lévő Shisa bár ajtaján, és a legtávolabbi sarok felé indult. Otthonosan mozgott a keleties környezetben, látszott, hogy nem először jár itt. Oldalzsebes nadrágjával és sivatagi katonai bakancsával kirítt a bent ülő Gucci és egyéb divatmárkás ruhában pöfékelő férfiak közül. A bárban napközben is félhomály honolt a nehéz függönyöknek köszönhetően, a gomolygó füstöt egy elszívórendszeren keresztül vezették ki a szabadba. A keletiesen berendezett, perzsaszőnyegekkel burkolt helyiségben a vendégek szőnyegeken ültek a földön, itták a teájukat és szívták a vízipipájukat. Ezer és ezer íz közül választhattak mindkettőből. A sarokban egy idősebb, ősz szakállú férfi mosolyodott el, amikor Izmirt meglátta.
– Fiam! Mi járatban?
– Barátom! Muht
