Faith
– Igazad volt! Igazad volt! – suttogtam a telefonba, miközben fel-alá mászkáltam a szobámban. Nem találtam a helyem, fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal.
Amikor végre abbahagytam a sírást, úgy éreztem, egyedül kell lennem. Muszáj volt tisztán gondolkodnom.
Jace egészen a szobám ajtajáig hozott, ahol gyengédem megcsókolt és letett. Bátorított, úgy, ahogy nem is tudtam, hogy szükségem van rá. Aztán betessékelt a szobámba, szólt, hogy zuhanyozzak le, és nemsokára találkozunk.
A mosakodás csak arra volt jó, hogy lemossam a könnyeim. A zavarodottságon és a bűntudaton nem segített.
Mire készen lettem, egy merő ideg voltam. Azon tűnődtem, hogyan is lépjek innen tovább. Így hát felhívtam az egyetlen olyan embert, akiről biztosan tudtam, hogy egyenesen fog válaszolni.
– Miben is v
