Jace
– HUSZONHAT ÉVES KORÁBAN
Jace igyekezett nem átmászni a hatalmas íróasztal másik felére, ahol az a szemétláda ült.
Nyafogott, mint mindig. Pont, mint gyermekkorukban. Jace szinte érezte a belőle áradó, szánalmasan nevetséges önsajnálatot.
– De tényleg, Jace, komolyan, öregem, szükségem van a segítségedre! Csak most az egyszer! – könyörgött.
Csak most az egyszer?
Aha, persze.
Jace-t még mindig sokkolta, ha Joseph eljött hozzá. Mintha ugyan tartozna neki bármivel, azok után, hogy Joseph cserben hagyta.
Azok után, hogy meglopta.
Hogy csőbe húzta, és ki akarta csinálni.
Amikor Joseph először kért tőle segítséget, Jace majd elvesztette az eszét.
Túllőtt a célon.
Olyat tett, amit már nem tudott visszacsinálni, és ezzel tönkretette a saját jövőjét, mert annyira szomjazott rá, hog
