Jace
– HUSZONKILENC ÉVES KORÁBAN
– Mi a faszt keresel itt? – szorult ökölbe Jace keze az íróasztalon, miközben felugrott a székéről. Nem hitt a szemének.
Nem hitte el, hogy itt van. Hogy idejött.
Sokkolta a helyzet. Összeszűkült a szeme, miközben figyelte, hogy Joseph besétál az irodájába.
Elöntötte a gyűlölet.
Azt hitte, hogy ennyi év után talán csillapodott benne az indulat, hogy már csak megveti ezt az embert.
De a benne megbújó érzés ott volt, egyre romlott és nőtt.
Mint a rák, lassan felfalta belülről, és már nem is maradt belőle más.
Joseph közelebb lépett.
Ijedten és idegesen.
Láthatóan feszült és zaklatott volt.
Izzadságcseppek gyűltek a halántékánál, végigcsorogtak az arcán.
– Jace – mondta egyszerre megvetően és hízelgőn.
– Mit akarsz? – kérdezte Jace elutasító hang
