Faith
Éreztem az óvatos lépteket magam mögött. A nehéz lélegzetvételek szinte koppantak a csendes éjszakában. Bánat járta át a levegőt.
– Mindig is szeretett téged.
Kibuggyantak a könnyeim és végigszántották az arcom, ahogy hátranéztem Ianre. Ismét belém hasított a fájdalom. Annyira hasonlított a testvérére, hogy elfacsarodott a szívem, ha ránéztem.
Ian mellém lépett. Olyan feszült volt, hogy szinte éreztem, ahogy áradt belőle.
– Te voltál a mindene – suttogtam.
Ian felhorkant.
– Nem, Faith! Te voltál. Bármit megtett volna értem, de ha rólad volt szó? Mindent képes volt feladni. Sokáig utáltalak ezért. Féltem, hogy jobb vagy nálam, hogy téged jobban fog szeretni, és engem teljesen el fog felejteni. Őrültség, ugye?
– Gyerek voltál – suttogtam. – Különben valami hasonlót éreztem én i
