Faith
– TIZENHAT ÉVES KORÁBAN
A menzán hatalmas volt a zaj. Ez egyébként jellemző volt, mindig sokkal hangosabb volt a teremben a kelleténél. A linóleumpadló is csak fokozta a lármát, mintha valaki egyre nagyobbra tekerte volna a hangerőt.
Faith reszketve haladt a sor közepén. Megpakolta a tálcáját, és úgy forgatta a fejét jobbra-balra, mintha valami titkos küldetésen lenne. Kifizette az ételt, nagy levegőt vett, majd remegve elindult az asztal felé, ahol mindig ülni szokott.
Lehajtotta a fejét, mintha ettől ugyan láthatatlanná válna, és a terem másik vége felé vette az irányt. Lassan haladt át két hosszú asztal között, a szíve minden egyes lépéssel egyre hevesebben vert. Úgy érezte, a fejét szétfeszítő lármánál is hangosabban csörtet. Biztos volt benne, hogy mindenki őt figyeli.
Úgy
