Blaire
Rush csókokat lehelt végig a nyakamon, miközben a zuhanyból úgy folyt ránk a víz, mintha esne az eső. Szerettem volna ilyen zuhanyfejet a mi házunkba is. Rush keze megmarkolta a derekamat, majd a hasamra tapadt. Alig bírta levenni a kezét a hasamról, mióta érezte a babát. Mintha minden egyes alkalommal ki akarná nyilvánítani, hogy mi az övé. Ha nem lett volna annyira édes, ahogy védelmezett engem, akkor valószínűleg az agyamra ment volna.
Mielőtt még teljes mértékben el tudtam volna merülni abban, hogy Rush teste az enyémnek nyomódik, egy éles, dühös sikoly állított meg minket. Egyértelműen Nanhez tartozott. Rush teste megmerevedett mögöttem.
– Nan? – kérdeztem, de már tudtam, mi lesz erre a válasz.
– Igen. Azt hiszem, rájött, hogy itt vagyok – mondta, és még egy csókot nyomott
