Alexis
Felhívtam. Felhívtam, és visszamentem oda. Hogy a fenébe gondolhattam ezt komolyan?
Annyira spontán jött az egész, nem is gondoltam át igazán. Az egyik percben még a nappalimban ácsorogtam, és azon gondolkodtam, mit rendeljek vacsorára, a következőben pedig már a wakani VFW-t gugliztam, és hívtam a számát.
Fogalmam sem volt, hogy ott lesz-e. De ott volt. És amint meghallottam a hangját, tudtam, hogy nem a saját ágyamban töltöm az éjszakát.
Feltúrtam a gardróbot, hogy egy normális göncöt találjak. Megnéztem, milyen az időjárás Wakanban. Aznapra tizenöt fokot mondott, úgyhogy egy farmert meg egy kockás esőcsizmát választottam, amit könnyen le lehet mosni, ha megint kakiba lépnék, és egy flanelinget. A fehér felsőm fölé vettem, úgyhogy pont úgy néztem ki, mint aki vidékinek próbál
