Daniel
Épp az ebédlőben takarítottam, amikor Alexis visszajött a házba, Hunterrel a nyomában.
Az ebédlő romokban hevert. Kibaszott rendetlenségben. Egy darab bundáskenyér a falra tapadt, a kávé szétfolyt az asztal alatti keleti szőnyegen, narancslé fröccsent a szekrényre, és mindenhol üvegszilánkok hevertek.
– Azt hiszem, a verandán kell majd tálalnom – magyaráztam neki, és a fejemet rázva ismét körbenéztem. Hála istennek, mindig készítettem elég ételt, egy második adaghoz.
Hunter az arcát Alexis keze alá nyomta, a testét pedig a lány lábához szorította.
– Nem tetszett az ajándék, Hunter – motyogta Alexis.
Lenéztem a kutyám bozontos fejére.
– Azt hiszem, a kutyám szerelmes beléd. És most szobafogságba kerül – mormoltam. – Igen, az a minimum, hogy szobafogságra ítélem.
Alexis száraz
