Jessica
Az álomnapló az ölemben van, ráteszem a kezem, és a lábamat rázom. Dr. Warvel a széken ül keresztbe tett lábbal, és türelmesen vár.
Nem vagyok benne biztos, hogy van elég erőm ehhez. Izzadt tenyeremmel végigsimítok a combomon.
– Olyan, mintha kinyitnám Pandora szelencéjét – szólalok meg végül.
– De az álmok nincsenek elzárva, Jessica! Együtt élsz velük nap mint nap.
– Talán ezért nem akaródzik felolvasni.
Én azt hittem, hogy odaadom neki a naplót, és majd ő elolvassa. Nem gondoltam, hogy újra meg kell rágnom minden szót. Minden reggel írtam a naplóba, de sosem olvastam vissza az előző bejegyzést. Nem akartam szembesülni azzal, ami ott áll feketén-fehéren. A film, amely a fejemben forog.
– A gyógyulás érdekében szembe kell nézni az elszenvedett traumával – állapítja meg dr. W
