Jessica
– Készen állsz? – kérdi Winnie, mikor megállunk a Park Inn előtt. Az első munkanapom.
– Igen.
– A gyógyszert bevetted?
– Igen, anya! – bólintok.
– Ne már! Egész életemben anyáskodtál felettem, olyan jó szerepet cserélni néha!
Mondjuk, nem volt sok választásom, mert anyánknak nem sok ideje maradt a munka mellett.
– Anya amúgy mit szólt ehhez?
– Ki a fenét érdekel, hogy mit mond? – rántja meg Winnie a vállát.
Hátrahajtom a fejem, és nagyot sóhajtok. Tudtam, hogy nem fog tetszeni neki. A Parkerson család ugyan mindig kedves volt vele, de akkor sem könnyű. Anyám egykor még közelebbi barátságot is ápolt Eveline Parkersonnal. Az iskolatanács tagjai voltak, és részt vettek együtt jótékonysági rendezvényeken, de aztán közbeszólt az élet. Apám elment, és az anyagi helyzetünk teljes
