Daniel
– Száz dolcsit kapsz, ha ráveszed, hogy elmenjen veled – heccelt Doug, és a bárpultnál ülő vörös hajú nő felé biccentett.
Arról a nőről beszélt, akit félórája húztam ki az árokból. És aki tizenöt perccel később besétált a VFW-be.
Egy áprilisi kedd volt, este kilenc, ami azt jelentette, hogy az egész város a bárban zsúfolódott. A hó elolvadt, és hivatalosan is véget ért a szezon. Csak a Jane’s étkezde, meg ez a hely maradt nyitva, amúgy minden más bezárt, míg a folyó fel nem melegszik. A Jane’s ráadásul már nyolckor bezárt. A turisták leléptek, így ez a szegény, gyanútlan nő nemcsak hogy kilógott a tömegből, de ő volt az egyetlen olyan ebben a kisvárosban, aki nem volt a rokonunk, vagy nem velünk nőtt fel. Ami azt jelentette, hogy durván rá fognak nyomulni.
Gúnyos pillantást vete
