29Nem látta, ki az, mert valamikor le kellett kapcsolnia az éjjeli lámpát, bár nem emlékezett, mikor csinálta. Hallotta a halk suhogást az asztala mellől, és az első gondolata ez volt, hogy az egyik gondozó jött be a laptopjáért, mert egész idő alatt figyelték, ő pedig hülye volt, amikor mást hitt. Komplett hülye.
A düh úgy öntötte el, akár a méreg. Nem annyira kimászott, inkább kipattant az ágyból, hogy megtámadja, akárki jött is be a szobájába. Hadd pofozza, öklözze a betolakodó, vagy használja az istenverte sokkolót, de legalább ő is behúz neki párszor. Azok nem érthetik, hogy Luke miért üt, de kit érdekel. Elég, ha ő tudja.
Csakhogy ez nem felnőtt volt. Luke egy kicsi testbe ütközött, le is terítette.
– Jaj, Lukey, ne! Ne bánts!
Avery Dixon. Az Avester.
Luke tapogatózott, fölemelt
