1Az Intézet ebédlővel kombinált társalgójának ajtaja előtt Kalisha átkarolta Luke vállát, és magához húzta. A fiú azt gondolta – igazából remélte –, hogy ismét meg akarja csókolni, de a lány suttogni kezdett a fülébe. Ajka borzongatóan birizgálta Luke bőrét.
– Beszélj, amiről akarsz, csak Maureenról ne mondj semmit, vágod? Úgy gondoljuk, hogy csak ritkán hallgatnak le, de jobb az óvatosság. Nem akarom, hogy Maurennak baja legyen.
Oké, Maureen a házvezetőnő, de kik a lehallgatók? Luke még sosem érezte magát ilyen elveszettnek, még akkor sem, amikor négyéves korában tizenöt végtelen percre elszakadt az anyjától a szupermarketben.
Közben, ahogy Kalisha megjósolta, rátaláltak a rovarok. Kicsi, fekete rovarok, amelyek felhőkben kerülgették.
A játszótér nagy részét apró szemű kavics borított
