Stella
Az ablaktörlők keményen dolgoztak, hogy lássuk a nevetségesen vékony és kanyargós utat, de ez látszólag nem zavarta Becket, aki a kölcsönzött Land Rover kormánya mögött ült.
– Szerinted ne forduljunk meg? – kérdeztem, és megragadtam a papírokat.
Beck vetett rám egy gyors pillantást, és gyengéden megpaskolta a combomat, de túl sokáig hagyta rajta a kezét ahhoz, hogy baráti megnyugtatás legyen. Tegnap estig kételkedtem a kapcsolatunkban. Nem tudtam, hogy mi volt igazi, és mi nem. A tegnap este viszont igazi volt. Még mindig láttam a harapásnyomokat, és még mindig bizsergett a bőröm. Mindezt Becknek köszönhettem.
– Csak egy kis eső, nem lesz gond. Ha gondolod, lelassítok.
Nem tudtam, hogy a szavai, vagy tónusa miatt, de hittem neki, amikor azt mondta, nem lesz gond. Kicsit leemelt
