Stella
Ahogy a főnököm ajtaján kopogtattam, nem tudtam eldönteni, hogy a világ legostobább embere voltam-e, vagy csak egy álmait kergető bolond.
– Ki az? – kiáltotta.
Kinyitottam az ajtót.
– Mit akarsz, Stella? Sok dolgom van, és nagyon remélem, hogy neked is.
Legalább nem lett hirtelen kedves, mert akkor talán egy kicsit rosszul éreztem volna magam. Eltűnődtem, hogy vajon mindig is kiállhatatlan volt-e ez a nő, vagy a munkája tette ezt vele.
– Gyors leszek. Csak szerettem volna ezt élőben átadni – kissé idegesen raktam le az asztalára a borítékot.
Tudtam, hogy jól döntöttem. Ideje volt kockázatot vállalni.
– Ez micsoda? – kérdezte.
– Felmondok. Ha szeretnéd, hogy ledolgozzam a felmondási időt, csak szólj!
Egyből úgy éreztem, mintha valaki héliumos lufikat kötött volna rám, és va
