Beck
A kezem becsúszott Stella szoknyája alá. – Tudod, hogy ünnepelni szeretnék…
– Tudom, hogy a bugyim alá akarsz nyúlni – nevetett, aztán hátradőlt az íróasztalon, és széttárta a lábát.
Úgy tűnt, nincs ellenére az ünneplés.
– De nem is tudom, mit ünneplünk.
– Talán azt, hogy szeretsz, és szeretlek. Vagy azt, hogy végre kettesben lehetünk. Tudod, hogy amióta visszajöttünk Skóciából, folyton csak a bársonyos bőrödről álmodom?
Stella elvigyorodott. Ez a mosoly maga volt a csoda. Szükségem volt rá. Megdobogtatta a szívemet. És tudtam, hogy egész életemben mindent meg fogok tenni ezért a mosolyért.
– Mennyi ünnepelnivaló!
Stella hátrahajtotta a fejét, és mohón megcsókoltam a nyakát.
– Fel kell avatnunk az új irodádat. Amit most csinálunk, az eszedbe fog jutni minden tárgyaláson, mind
