A KÖNYVÜGYNÖK
A könyvekkel tömött aktatáskát hóna alá fogja és így egy kissé fél oldalra dűlt bárkára emlékeztet. Rózsás, mosolygós arca, a kopott kalap alatt, egy derűs bölcsé. Ahogy az ajtóhoz ér, megszólal a lakótársa.
– Füzes úr, kérem, ugye nem jön haza nyolc előtt? Az öcsém feljön Váradról és hát szeretnénk egy kicsit elbeszélgetni.
– Miért nem viszi egy kávéházba? – kérdi az ügynök, anélkül, hogy megfordulna.
– Kávéházban mégsem lehet olyan zavartalanul beszélgetni. Meg aztán az öcskös nem is szereti az ilyen helyeket. Nagyon szolid fiú. Például egyszer rá akartam venni, hogy…
Az ügynök megbillenti a kalapja szélét.
– Na, Isten áldja. – És már kint van. Hogyne, majd még az előadást is meghallgatja! A lényeg az, hogy nyolcig nem jöhet haza. Pedig ma éppen eleget kell járnia, jó
