SÉTA
No, kisöreg, indulás!…
Bélus nagyapára néz, elmosolyodik. Az ablaknál áll nagyapa fekete kabátban, fekete keménykalapban. Olyan ünnepélyes és mégis olyan kedves. Hidegfényű, téli nap süt be az ablakon. A gyerek szinte várja, hogy nagyapa vékony, feketeruhás alakja egyszerre csak lebegve fölemelkedjen a fényben. Egyszer álmodott is ilyet nagyapáról. Ó, mennyi mindent álmodik az ember!…
A gyerek lehajtja a fejét. Most egész komoly, szinte öreges az arca. Az álmaira gondol. Ebben a pillanatban szinte nagyapára emlékeztet. Észre sem veszi, mikor a fülére húzzák a bojtos sapkát.
– Hideg van – bólint nagyapa. – Hideg. – Topog, mintha máris fázna. Aztán, ahogy lemennek a lépcsőn, azt mondja: – Megvesszük az autót.
Bélus megáll egy pillanatra. Roppant komolyan néz nagyapára. Igen, ők ért
