EGY VARJÚ MONDJA
Sose volt éppen jó dolgom, de azért valahogy éltem. A feleségemet otthagytam. Nem haragudtunk egymásra. Csak magamnak is alig jutott ennivaló, mit kezdjek vele? Más is csak ezt tette volna. Különben sose érdekelt, hogy más mit csinál.
Télen bizony nehéz ennivalót szerezni. Elhagytam az erdőt. Benéztem a városba. Azt hiszitek, ott jobb volt? Ugyan! Vissza is jöttem. Fölfedeztem egy vendéglőt a vasútállomásnál. Előbb is észrevehettem volna. Egypárszor körülrepültem. Egy közeli fára telepedtem. Két gyerek meglátott. Hógolyókkal dobáltak. Nem találtak el. Megszoktam már az ilyesmit. Ezért is kerültem az embereket. Kissé ostobák. De most maradtam. Még csak följebb se repültem. Éhes voltam. Fáztam.
Ködmönös, csizmás nő jött ki a vendéglőből. Csak nézett. Elkezdett nevetni. Ki
