AZ UTALVÁNYOZÓK UTALVÁNYOKAT ÍRTAK
Chester Conklin ráförmedt Zsámbokyra.
– Nem! Egyetlen Chaplin-filmet se láttam! Egyetlenegyet se! Még azt se, amiben együtt játszottunk. Nem tudom, mi a véleménye erről, és nem is érdekel. De hogy ez az alak, aki az én nadrágomban… Úgy ám! Az a bizonyos, lötyögős harmonikanadrág, amiben Chaplin az örök kalandok felé indult, az enyém volt, egyszerűen rólam húzta le. És a kis keménykalap, mit gondol, kié volt? Nem tudja? Még csak nem is sejti? Nos, hát én megmondhatom. Fattyé! És a cipő? A csónakcipő? Kitől kölcsönözte? Ford Sterlingtől!
Pillanat, uram! Pillanat! Úgy látom, néhány apróságot meg kell világítanom ön előtt. Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy egy Chaplin-rajongóval állok szemben. Egy Chaplin-hívővel. De azért, ha megengedi, néhány ap
