Evan
A világon a legszörnyűbb hang számomra a feleségem tompa zokogása.
És a legrosszabb látvány, amit el tudok képzelni, ahogy a konyhapadlón összekuporodva, a szekrénynek dőlve szipog. A válla vonaglik, ahogy tovább sír, és én egyre rosszabbul érzem magam miatta.
Nem tudtam, hogy lehet ennél mélyebbre jutni.
– Kat.
A neve halk mormogásként hagyja el ajkamat, szinte könyörögve, hogy hagyja abba. Annyira sír, és annyira elveszett a bánatban, hogy nem hallotta, amikor bejöttem. A hangom megijeszti, és kissé hátraugrik, amitől megzörren a szekrény ajtaja.
A szája résnyire nyílik, de nem szól semmit. Ehelyett úgy tűnik, visszatartja a lélegzetét.
– Mi a baj? – kérdezem, és abban a pillanatban, hogy kimondom, gyűlölöm magam. Nyilvánvalóan én. Én tettem ezt.
– Mit tehetek, hogy…
– Semm
