Evan
A földkupacok egyre csak híznak. A fémlapátok kettévágják a fagyott talajt. A hang a csontomig hatol, egy, majd még egy és megint egy.
Állandóan ezt hallom, amióta itt állok tehetetlenül. Még soha nem fáztam ennyire, a csípős szél és a hó ostromolja a testemet, de még mindig nem mozdulok.
Nem tudom levenni a szemem a két sírról.
A lapátok szórják a földet, a halmok egyre csak nőnek, ahogy a tekintetem a sírkövekre vándorol.
Az első az apámé, aki idő előtt hunyt el. Tragikus a halála.
A második a feleségemé. A szerelmemé. Senki sem hisz nekem. Ő juttatta ide. James ölte meg.
A szemem hirtelen tágra nyílik, amikor meghallom Kat suttogását:
– Ez az egész a te hibád.
Levegőért kapkodva ébredek, hevesen ver a szívem, és esküszöm, hogy érzem a forró leheletét a nyakamon, pedig egye
