Kat
– Beszélj hozzám – kéri újra Evan, és én szeretném megtenni.
Istenem, de tényleg, olyan sok mondanivalóm van.
– Szeretnéd hallani, amit már hetek óta el akarok mondani neked?
Még saját magam számára is úgy hangzom, mintha becsavarodtam volna.
– Kat, te…
Nem érdekel, hogy mit akar mondani, mindent kiteregetek neki, és ő majd eldönti, hogy mit akar kezdeni vele. Van egy tervem, vannak szükségleteim. Mindegy, hogy benne van-e, vagy sem. Bármelyiket elfogadom. Hajlandó vagyok adni neki egy esélyt. De csak ennyi maradt belőlem, és ezzel nagyon is tisztában kell lennie.
– El vagyok keseredve. Csak azért, mert bocsánatot kértél, még nem múlik el minden. Ettől még nem lesz minden rendben és tér vissza a normális kerékvágásba. Még mindig… érzek.
Az érzelmi spirál, ami nap mint nap elura
