(APA)
Mindjárt megismerte azt a hátat. Ahogy előrehajolt, ahogy valósággal rábukott a kapualj kövére. A cipőpertlijét igazgatta. Valaki kilépett a kapuból, kicsit meglökte a vállát.
– Hólyag! – mondta apa, minden bosszúság nélkül. A pertlit húzogatta. Azt akarta elérni, hogy mind a két szára egyenlő legyen.
Sohase tudta rendesen megkötni, gondolta János. Ez azért nem zavarja túlságosan. A kocsiút közepén is lehorgonyoz, ha éppen úgy adódik. Leállítja a forgalmat.
Többen is kijöttek a kapuból. Úgy látszott, elsodorják apát. De nem. Rendületlen nyugalommal húzogatta a pertlit.
János el akart somfordálni mögötte. De akkor, kezében a pertlivel, megszólalt.
– Miért nem köszönsz a Garaminak?
János megállt. Nem tudott továbbmenni. Állt, és nézte ezt a hátat.
Apa meg se fordult. Csak, ahog
