A letűnt birodalom megsárgult csipke módjára hullt szét, úgy, mint az egykori híres főváros, amit az egyszerűség kedvéért Metropolisznak neveztek. Ugyanolyan hely volt ez, meg nem is, mint bármely másik, de semmiképp sem hivalkodóan excentrikus; megfelelt annak, ahogy a Haza, épp a két évszázad között – farkasmanccsal a XX. században, patkányfarokkal a XXI. században – vágta a grimaszokat, mint valami szent föld, áhítozott a friss eseményre. Ezért alighogy a három angyal leszállt a Metropoliszban, azonnal felfigyeltek rájuk. Egyformák voltak: farmer és tunika, de kék, jobban mondva azúrkék palásttal a vállon, és hosszú, bodorított aranyszőke haj, lófarokba kötve. Mandulavágású szemeiket, kiszedett szemöldökeiket mintha odarajzolták volna, hosszú nyakuk flamingóra emlékeztetett, de főleg, i
