A legutóbbi kváziangyali kalandoktól olyannyira gyötört édes Metropoliszban egy igen furcsa figura bukkant fel azoknak a figyelmét és érdeklődését is felkeltve, akik előszeretettel vájkáltak az emberiség összetettebb rétegei között is: az Árnyvadász. Elhízott, szakállas, pipa-, fagylalt- és bélesrajongó. Természetesen árnyékokat mért, mert ehhez igen jól értett. Kereste a törpenövésűek, az ikrek, az óriások, vakok, süketek és egyéb fogyatékosok vagy megcsonkítottak árnyékát. Az átlagemberek árnyékai csöppet sem érdekelték. Egyszer még egy hermafrodita árnyékát is megtalálta: ha netalán valaki meg kívánná tudni, milyen volt, hát jó sima és tiszta! Az Árnyvadász még a vámpírok árnyékaira is rátalált, annak ellenére, hogy azok nem rendelkeznek ilyesmivel, ezt biztosan lehetett tudni. Ezzel sz
