Auschwitz
Mint a délután közepén mindig, a tábori lakatosműhelyben lázas munka folyt. A gépek dübögtek és zúgtak, időnként csillogó vízesésként szikrák záporoztak a betonpadlóra. Fémforgács csikorgott a kápók csizmás talpa alatt, akik saját fontosságuk teljes tudatában járkáltak, kérges ujjaikkal a botjaik markolatát simogatták, és közben éles szemmel figyelték, mikor pillantják meg a legapróbb ürügyet arra, hogy ráhúzhassanak valaki hátára. A levegőt a vas és az olaj erős szaga töltötte meg.
Edek meglehetősen felszínes ellenőrzés után a fadobozba dobta a fémalkatrészt, amit éppen elkészített. Aznap ez volt a kétszázhetvenedik darabja, döbbent rá komor önutálattal. Nem bánta, hogy zárakat kell csinálnia, csakhogy valamelyik nap az egyik kápó, Karl – egy alacsony, rosszindulatú német, aki
