KUBA, NAPJAINKBAN
Nagyot nyújtóztam az ágyban, és ahogy az agyam munkához látott, egyből az alagsorban fogva tartott nő képe jelent meg a szemeim előtt.
Pazar.
Utálom az agyam.
Ahogy utálom azt a nőt is, amiért a tudta nélkül ezt műveli velem. Van elég dolog, ami miatt aggódnom kell, nem hiányzott ez a csinos ráadás. De a sorsát senki sem kerülheti el, nem igaz? Megtehettem volna, hogy otthagyom, ahol rátaláltam, ám én nem az az ember vagyok, aki szemet huny egy ígéret felett, csak mert nehéz betartani. Tapasztalatból tudom, hogy a kemény dolgokba bele kell állni. Nem lehet tétovázni egy fontos döntés meghozatala előtt.
Nagyot sóhajtva kikeltem az ágyból, és a fürdőbe léptem, hogy felfrissítsem magam egy forró zuhannyal. Miközben hagytam, hogy a vízpermet áztassa a bőrömet, eldöntötte
