„Ha elmegyek innen, tudom elveszítem
Mindenemet, csakis a magány marad.
Megszakad a szívem, de nekem ez így nem
Megy, hiszen azt látom, hogy csak bántalak.
Iszom, hogy segítsen, de nem múlik így sem
Nem tudom elvenni a te fájdalmad.
Te voltál a kincsem, de már semmim nincsen
Rágyújtok, nem számolom a szálakat.
Mindig egyre mélyebben, a falat ütöm, hogy vérezzen,
Megtudod, mit éreztem, ha reggel nem leszek életben…
Úgyhogy még egyszer, a szívemet éleszd fel,
Csak még egyszer, utána nem érhetsz el.
Ideje elmennem, csak mi vagyunk ketten,
Utoljára magamhoz szorítalak,
Azért, amit tettem, megkínzom a testem,
Napokra eltűnök, most ne hívjanak.
Megmentenél engem, de én nem engedtem,
Az én hibáimért sose szidd magad.
Mert szívtelen lettem, senkit sem szerettem,
De téged igen, é
