32.Aubert a szája elé tette a mutatóujját.
– Nagyon közel vagyunk a gorillákhoz. Figyeljenek. Hallják az ágak recsegését? Esznek.
A helyzetük minden stressze ellenére Carmelt akaratlanul is enyhe izgatottság töltötte el. Henri ránézett, megfogta a kezét és megszorította. Istenem, gondolta Carmel, remélem, normális életem lesz, ha vége van ennek. Hagyta, hogy a férfi felsegítse a nyomkövetők által az esőerdő indái és a cserszömörce között vágott ösvény következő csúszós szakaszán. Henri elvigyorodott és előremutatott.
Carmel meglátott egy fiatal gorillát egy fán heverészni. Könnyű volt még, megtartották az ágak. A hátán feküdt, a fejét lelógatva, fejjel lefelé nézett rá. Kettőt pislogott. Carmel szíve ellágyult. Az öldöklések és a káosz ellenére valódi szépség rejlett ott, Afrika sötét s
