Sailor
Béreltünk egy autót, és elindultunk a négyórás útra Bostonba. Hunter végig csendben volt, kivéve az első tíz percet, amikor kiadta magából mindazt, ami az apjával és a bátyjával történt. A hangja furcsa, szenvtelen volt, mintha nem is ő beszélt volna.
– Ennyire nem hittek bennem.
– De nem is igazán adtál nekik okot rá korábban, hogy megbízzanak benned. – Kiálltam az álláspontjuk mellett, nem feltétlenül azért, mert egyetértettem velük, hanem mert tudtam, mennyire boldogtalan lenne Hunter, ha elhidegülne a családjától. Akármilyen bonyolult is volt a kapcsolatuk, Hunter szerette, csodálta Cilliant és Geraldot, felnézett rájuk. Mindig is olyan akart lenni, mint ők, de soha nem hitte, hogy ez lehetséges.
– Pont úgy beszélsz, mint ők.
– Úgy érted, logikusan?
Gúnyosan felnevetett.
