FINCHMegmaradni a futóhomokon
Aznap éjjel beköltözöm a járható gardróbomba, amely meleg és kuckós, mint egy barlang. Félretolom az akasztós ruháimat az egyik sarokba, és leterítem a földre az ágytakarómat. A Mudlaviából hozott gyógyvizes üveget a lábamhoz rakom, és a falnak támasztom Violet fényképét (a Kék Lyuknál készültet), és melléteszem a rendszámtáblát, amit a baleset helyszínén szedtem fel. Aztán lekapcsolom a villanyt. A térdemre fektetem a laptopot, és bedugok a számba egy cigit, de nem gyújtom meg, ahhoz itt kevés a levegő.
Ez most itt a Finch-féle túlélőtábor. Már voltam itt, csináltam ezt, ismerem a menetet, mint a túl nagy tenyeremet. Addig maradok, amíg kell, bármennyi ideig tartson is.
A Mítoszrombolók szerint a futóhomokba nem lehet belefulladni, de ezt az a fiatal anya
