FINCH23, 24, 25…
A tegnap éjjel olyan, mint egy puzzle, csak éppen még darabokban: ráadásul a darabok szét vannak szóródva mindenfelé, és jó néhány hiányzik is a készletből. Bárcsak ne dobogna olyan gyorsan a szívem…
Megint kirakom magam elé a könyveket, és elolvasom a jó szavakat, amelyeket Decca bennük hagyott, de elhomályosodnak a sorok a szemem előtt, és így nincs értelmük. Nem tudok koncentrálni.
Aztán hirtelen nekilátok takarítani, rendezkedni. Leszedek minden cédulát a falról, míg a fal tök csupasz nem lesz. Bedobok mindent a szemetesbe, de ez még nem elég, úgyhogy elhatározom, hogy ki is festek. Elegem van ebből a mélyvörös színből. Túl sötét, leverő. Igen, ez kell: egy kis változatosság, megújulás. Ezért nem tetszik már a szoba.
Beugrom Kismocsokba, és elhajtok a legközelebbi
