FINCH30. nap (és ébren vagyok!)
A tornaórán Charlie Donahue és én a baseballpályán állunk, jóval a harmadik bázis mögött. Már rég rájöttünk, hogy ez a legjobb hely, ha dumálni akarunk. Szinte oda sem kell néznie, Charlie elkapja a felénk zúgó labdát, és hazaadja. A Bartlett gimi összes edzője azóta próbálkozik nála, hogy beszervezzék a csapatba, amióta először felbukkant a pályán, de azt mondja, nem akar tipikus feka karriert. A kötelező óráin kívül olyanokat vett fel, mint a sakk, az évkönyvszerkesztés és a bridzselés, mert szerinte ettől lesz érdekesebb az egyetemi felvételi bizottság szemében.
Most éppen karba tett kézzel áll előttem, és összevont szemöldökkel kérdezi:
– Igaz, hogy majdnem vízbe fojtottad Roamert?
– Hát, valami afféle volt…
– Ember, mindig fejezd be, amit elkezdesz
