Lydia
Nem volt csodás hét. De nem is volt rossz, inkább elment. Végig féltem, hogy belebotlom Rhysba. Féltem, hogy igen, rettegtem, hogy nem. Minden egyes alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy talán most, remegni kezdett a gyomrom. Folyamatosan őt kerestem, mint egy szerelmes tini, aki abban bízik, hogy két óra között megpillanthatja a bálkirályt a folyosón. Butaság. Egy igazi kínszenvedés volt. Gyötrelem.
Szánalmas.
Négyszer láttam. Egyszer sem vett rólam tudomást. Bár lehet, hogy ő csak kétszer látott, és a másik két alkalommal nem is vett észre. Ahogy már mondtam, szánalmas. Fel kellene adnom. Mintha én járnék a fejében, amikor a karrierje legfontosabb pillanata következik, a szálloda megnyitója. Mintha egyszer is eszébe jutnék egy átlagos kedden.
Úgyhogy inkább dolgozom. Egymás u
