Rhys
– Bemutatod a barátnődet a szüleidnek, ha eljönnek a megnyitóra? – kérdezi Canon, miközben beviharzik a lakásomba, mintha semmi más dolgom nem lenne, mint cseverészni.
Ledobja magát a kanapé előtti fotelbe, és úgy néz rám, mintha tényleg választ várna a kérdésére.
– Hagyj már, Canon!
– Milyen szomorú, hogy meg se kérdezed, kire gondoltam.
– Nem érek rá, Canon – biccentek a laptopom felé. – Se időm, se kedvem nincs hallgatni a baromságaidat, se most, se máskor. És örülnék, ha nem használnád többé a mesterkulcsot arra, hogy bejuss a lakásomba.
– Miért nem nősz fel végre, és hívod el randizni? – kérdezi, mit sem törődve a bejárati ajtómra vonatkozó megjegyzésemmel.
– Na, várjunk! – nézek fel a képernyőmről, hogy Canonra figyelhessek. – Most már életvezetési tanácsokat is adsz neke
